A hosszú élet titka

Röviden

Mondanom sem kell, hogy a mai napig rengeteg embert foglalkoztat ez a kérdés, és bizony jó sokan neki is álltak a keresésnek. Dan Buettner, a National Geographic újságírója és felfedezője például csapatával felkereste azokat a helyeket, ahol az átlagéletkor kiugróan magas a Föld többi részén tapasztalthoz képest. Ezek az ún. kék zónák, itt olvashattok róluk eredetiben, itt meg magyarul.
A kutatók is sokféle különböző megközelítésben tanulmányozzák ezt a témát. Az amerikai és kanadai hetednapi adventista közösség tagjai alanyai voltak több kutatásnak is. Megjegyezem, a kaliforniai adventisták közösségét később az egyik kék zónaként sorolták be. Az egyik ilyen vizsgálat eredményeit az elég figyelemfelkeltő “Tíz év élet: választás kérdése?” című angol nyelvű tanulmányban foglalták össze Fraser és munkatársai. Itt az angol összefoglalóban azt a következtetést vonták le , hogy öt életmódbeli viselkedés betartásával (ha valaki nem dohányzik, megfelelő a testsúlya, gyakran mozog, vegetáriánus étrendet követ, gyakrabban eszik magokat) összesen 10 évvel tovább élhet az, mint aki nem tartja be ezeket. Azért az adventisták közül se mindenki követi az összes élettartamnövelő szokást, de így is a nők átlagosan 4,4, míg a férfiak 7,3 évvel élnek tovább, mint a többi amerikai.

A kutatók a hosszú életben szerepet játszó általános faktorok mellett specifikusan a különböző étrendi mintázatok hatásaira is kíváncsiak voltak. A mostani bejegyzésben egy ilyen vizsgálat eredményeit foglalom össze. Magyar fordításban a "Vegetáriánus táplálkozási minták és halálozás - adventista egészség tanulmány 2" című, angol nyelvű szakcikkben arra a kérdésre keresték a választ, hogy a különböző táplálkozási szokások hogyan befolyásolják a várható élettertamot. A szerzők, Gary Fraser csoportja, azt az eredményt kapták, hogy viszgált populáció körében minden vegetáriánusnak kategorizált étrendet követő csoport halálozási rátája szignifikánsan kisebb, mint a nem vegetáriánusoké. Az egyes étrendi mintázatok között a halálozási rátában statisztikailag nincs különbség, de trend szinten a leghosszabb várható élettartama a peszko-vegetáriánusok van, míg második helyen a vegán étrend állt. A vizsgálat módszereit és eredményeit részletesebben is összefoglalom, ill. bemutatom a tanulmány limitációt is a hosszabb részben. A szerzők is kiemelik, hogy bár utal rá, azért önmagában az eredény nem igazolja, hogy az étrend és a halálozási ráta között van ok-okozati összefüggés. Viszont mindenképpen érdemes ezzel a témával tovább foglalkozni, azaz megvizsgálni a vegánok/vegetáriánusok jellemzőit.

Még gyorsan leírom itt is azoknak, akik csak a rövid összefoglalót olvassák, hogy attól, hogy valaki vegán, még nem téné, tehát nem feltétlenül egészségesen étkezik. Tudtommal a téné étkezés élettartamra gyakorolt hatását ilyenfajta vizsgálatokban nem kutatták. Illetve nem hiszem, hogy a gyakorlatban egy ilyen kutatás megvalósítható lenne, hiszen egyszerűen nem találnának (még?) elég embert, aki téné étrendűnek vallja magát. Érdekesség, hogy a régebbi szakcikkekben ráadásul a vegetáriánus (nem eszik húst) és vegán (nem eszik állati eredetű élelmiszert) fogalmakat is rendszeresen együtt kezelték.

Hosszabban

A kutatás egy ún. prospektív kohorsz vizsgálat, ami szimplán azt jelenti, hogy előre kiválasztott emberek egy csoportját követték adott ideig, majd a gyűjtött adatokból vontak le következtetéseket. Maga a kutatás felépítése meglepően egyszerű. Kérdőív segítségével adatokat gyűjtöttek a résztvevőktől – többek között étrendi adatokat – majd követték, hogy a kutatás időtartama alatt ki és milyen okból kifolyólag halt meg. Egészen konkrétan végül 73 308 személy 2002 és 2007 között kapott adatát dolgozták fel. 

A szerzők összesen öt különböző étrendi csoportot definiáltak adott élelmiszerek fogyasztásának gyakorisága alapján. Vegánnak kategorizálták azokat, akik állati eredetű terméket havi egy alkalomnál kevesebbet fogyasztanak. Lakto-ovo vegetáriánus aki fogyaszt tojást és tejterméket, de más állati eredetű élelmiszert kevesebb, mint havi egyszer. A peszko-vegetáriánus olyan vegetáriánus, aki halat is fogyaszt, míg a szemi-vegetáriánus maximum heti egyszer fogyaszt húst. A legnagyobb csoport pedig a nem vegetáriánus emberek köre volt, általában az ő eredményeikhez hasonlították a többit.

Az elemzés során a szerzők kiszámolták a betegség (és nem baleset) miatt bekövetkező halálozás valószínűségét. A számolások során más változók hatásait kiküszöbölték, ilyen változók voltak például az életkor, rassz, nem, testmozgás vagy az alkohol-fogyasztás gyakorisága. A végső eredmény a kapott valószínűségek összehasonlítása, azaz kiszámolták, hogy mennyivel kisebb eséllyel hal meg valaki, aki egy adott étkezési mintát követ, mint aki a nem vegetáriánust. Ennél az eredménynél szerintem könnyebben értelmezhető a cikkben a 3-as táblázatban szereplő ún. halálozási ráta.  Ezt úgy definiálták, hogy 1000 emberévre vetítve hány darab haláleset történt az adott csoportban. Ennek a meghatározásához elsőre a kutatásban eltelt időt megszorozzák az adott csoportban lévő emberek számával, így adott “emberévet” kapnak. Ezután megnézik, hogy a kapott emberév alatt hány haláleset történt. Ahhoz, hogy az egyes csoportokra kapott eredmények összehasonlíthatóak legyenek, kiszámolják, hogy arányosan 1000 emberévre vetítve hány halálesetet kaptak volna. Szerintem az egész cikkből ez az eredmény a leginformatívabb, ezért a táblázat releváns részeit ide is lemásolom, bár hozzá kell tennem, hogy nem tudom miért, de itt még csak az életkor, rassz és nem változók hatását küszöbölték ki. Emiatt ez a részeredmény nem teljesen azonos a végső eredménnyel, de a konklózió hasonló.

	résztvevők száma	halálozási aránya
Vegetáriánus
Vegán	5548	5.40 (4.62-6.17)
Lakto-ovo vegetáriánus	21177	5.61 (5.21-6.01)
Peszko vegetáriánus	7194	5.33 (4.61-6.05)
Szemi vegetáriánus	4031	6.16 (5.03-7.30)
Nem vegetáriánus	33539	6.61 (6.21-7.03)
Minden résztvevő	73308	6.05 (5.82-6.29)

^a átlag (95% konfidencia intervallum) 

Az eredmény alapján a szemi-vegetáriánusok kivételével az összes többi vizsgált étkezési mintázat esetén számolt halálozási ráta szignifikánsan kisebb, mint a nem vegetáriánusok esetén. Számszerűen a legjobb a peszko-vegetáriánus táplálkozási mintázat, bár az ő esetükben számolt halálozási ráta statisztikai szempontból megegyezik a vegánoknál tapasztalt halálozási rátával.

A szerzők részletesen foglalkoztak azzal is, hogy mekkora esélye van a különböző fajta halálesetek bekövetkezésének. De őszintén, nem mindegy, hogy miben halunk meg? Mondjuk szerintem nem, de azért bárhogy gondoljuk is, mégiscsak az összesített halálozási ráta a leginformatívabb mérőszám, ezért is fókuszáltam most erre.

A szerzők részletesen tárgyalták a tanulmány limitációit is. Szerintem az egyik legfontosabb, hogy az eredmények erre a csoport emberre igazak, és nem biztos, hogy más populáció esetén is így lenne. (Persze mindenképpen érdemes lenne megvizsgálni minél több helyen.) Például egy másik hasonló típusú kohorsz vizsgálat, az EPIC-Oxford során nem találtak különbséget a vegetáriánusok és a nem vegetáriánusok halálozási rátája esetén. Ebből a kutatásból is rengeteg szakcikk született, a halálozási rátát vizsgáló cikk angolul elérhető itt. Közben megint emlékeztetek minden olvasót, hogy ne felejtsük, itt vegetáriánusokról van szó, nem vegánokról, főleg nem téné szerint étkezőkről. Mindenesetre az adventista csoportról írt tanulmány szerzői bemutatnak egy lehetséges okot, ami magyarázhatja a különböző eredményeket. Úgy tűnik a két kohorsz tagjai különbözőképpen étkeznek, hiába címkézhetjük őket azonosan, azaz összevonva vegetáriánusnak. Az egyik különbség, hogy az adventisták kb. másfélszer annyi rostot és C-vitamint fogyasztanak a táplálékkal, mint az EPIC-Oxford alanyai. Hoppá! Ez arra utal, hogy sokkal több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak. Már megint az étkezés egészséges részénél tartunk. Ezt az eredményt én úgy fordítom le, hogy ha valaki egészségesen étkezik, attól fog nőni a várható élettartama. Önmagában az nem elég, ha valaki kizár egészségtelen összetevőket az étrendjéből, ha helyette más egészségtelen dolgokat fogyaszt, mondjuk bő olajban sült krumplit és kólát.

Egyéb limitáló tényezőket is bemutatnak a szerzők. Egyrészt arányaiban kevés az utánkövetési idő, így kisebb esély van a különbségek detektálására. De a kohorsz vizsgálatnak még nincs vége, ki tudja, milyen eredményeket kapnak majd később. Másrészt a tapasztalt alacsonyabb halálozási ráta nem feltétlenül csak az étkezésen múlik, hanem összefüggésben lehet más életmódbeli szokásokkal is, aminek a hatását nem küszöbölték ki. Nem utolsósorban pedig az étkezési szokások változhatnak az idő folyamán, míg a szerzők csak a tanulmány elején gyűjtöttek erre vonatkozó adatokat.

Azért szerettem volna megosztani veletek ennek a konkrét tanulmánynak az eredményeit, mert nagyon kevés az olyan publikáció, ahol az összesített halálozási ráta vizsgálata során vegánok is szerepelnek. Sok olyan szakcikk összegyűlt már, ahol trendek szerepelnek, és megállapítják, hogy előnyös a minél több zöldség és gyümölcs fogyasztása. De itt egészen konkrétan olyan emberek viszonylag nagy csoportját is vizsgálták, akik minimális mennyiségű állati eredetű élelmet fogyasztanak. Ahhoz még nem gyűlt össze elég adat, hogy a vegetáriánus gyűjtőnéven kategorizált csoportok között statisztikailag el lehessen különíteni az összesített halálozási arányt. Az viszont már ennyiből is látszik, hogy a hetednapi adventisták körében a vegánok átlagban tovább élnek, mint a nem vegetáriánusok.

Végszóra annyit, amit még biztosan sokszor megismétlek majd. Egy vizsgálat nem vizsgálat, de a nagy egésznek a része, ami alapján hipotéziseket állíthatunk fel, további vizsgálatokat lehet tervezni. Gondoljunk csak a limitációk során is említett EPIC-Oxford cikk eredményére, aminek a következtetése pont ellentétes, de éppen ezért az eltérő eredmények okát érdemes lehet vizsgálni. Az biztos, hogy a bemutatott cikk szakmailag magas színvonalú, és szerintem nagyon érdekes a konkluziója. Aki nem hiszi, olvassa el saját maga!