Hogyan álltam át a teljes értékű növényi étrendre

 

Röviden

Gyerekkoromtól kezdve rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottam, illetve kerültem a cukros üdítők fogyasztását és csak korlátozottan ettem édes süteményeket, csokit, fagyit, míg cukorkát vagy nyalókát szinte soha. Nyilván ez akkor a szüleimen múlt, és biztosan nagy szerepük van abban, hogy kisebb kilengésektől eltekintve felnőttkoromban is fontos maradt számomra az egészséges táplálkozás.

Már felnőttként egy egészségügyi probléma kapcsán orvostól orvosig jártam rengeteg várakozással megsépekelve. A megoldáshoz vezető út megtalálásához végül több véletlen összejátszása kellett. Egy laboreredményem kiértékelésének a hibája, majd egy dietetikusi konzultáció óriási lökést adott. Ebben az időszakban sokat olvastam étkezés, rostok, mikrobiom témakörben, elhagytam a tejtermékeket és még a korábbinál is több magas rosttartalmú élelmiszert fogyasztottam. Ezzel párhuzamosan a környezet- és állatvédelem miatt egyre tudatosabban figyeltünk az állati eredetű ételekre. Arra törekedtünk, hogy kevés és jó körülmények között tartott állat húsát vagy tojását fogyasszuk csak. Mivel nehéz hozzájutni, ezért a keveset könnyen megoldottuk. Sajtot meg joghurtot továbbra is boltból vettünk, amiből akkor én már nem ettem.

Ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, feje tetejére állt az addigi elképzelésem a táplálkozásról. Korábban elfogadtam, amibe belenőttem. Ahogy írtam, fontos volt, hogy egészségesen étkezzek, na de mi az egészséges? Teljesen megdöbbentem például, amikor kiderült számomra, hogy a tej nemhogy nem egészséges, hanem annyira sok káros hatása van, hogy az elsők között ajánlják az elhagyását az életmódorvosok. Pedig a családi legendárium része, hogy apám gyerekkorában úgy reklámozta az iskolatejet, hogy “a tisztaság fél egészség, a másik fele tej”. De most maradjunk az eredeti témánál, azaz nálam, a tejről majd írok egy másik bejegyzésben. Vagy ha valaki nem bírja ki addig, akkor olvasgathat angol szakcikket.

Pont ezek az élmények vezettek végül ahhoz, hogy elindítsam a blogot. Ha ezek az eredmények már ismertek, akkor hozzám miért nem jutottak el? Az ezzel foglalkozó szakembereknek miért csak nagyon kis százaléka ismeri? Persze tudom, hogy nagyon-nagyon sok témakörben a szociális szférától kezdve az oktatáson át a vízgazdálkodásig a hozzáértők már régóta tudják, mi lenne a legjobb megoldás, viszont a megvalósítás nem rajtuk múlik. Ezzel szemben az étkezés, meg úgy általában az életmód területén tényleg a saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat, ha hiteles információhoz jutunk. Manapság viszont hatalmas az információs zaj, totál hülyeséget is olvashatunk teljesen meggyőző körítéssel. Így a célom az, hogy legalább ezen az oldalon valós eredményeket osszak meg a legjobb tudásom szerint lehetőleg a legfrissebb eredményeket figyelembe véve. Nyilván ez gyakorlatilag lehetetlen, pont ezért örülök értelmes ellenérveknek, vitának, közös gondolkodásnak.

Hosszabban

Ez tényleg hosszú lesz, mivel az eleje leírja a bolyongásomat az egészségügyi rendszerben. Nagyjából problémamentes és aktív várandósság után egyszer csak azt vettem észre, hogy emésztési problémáim vannak. Nem egyik-napról a másikra alakult ki, hanem szépen fokozatosan, így először nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Azt tudtam, hogy laktózérzékeny vagyok, így először teljesen elhagytam a laktózmentes tejet is, hátha az a kis maradék laktóz okozza a problémát. De se ez, se később a hasmenés esetén bevált megoldások nem segítettek, így bejelentkeztem a körzeti gasztroenterológushoz. Ide egyébként hamar bejutottam, és megtudtam, hogy amit tapasztalok, az nem felel meg a hasmenés definíciójának, hanem “csak” laza széklet. Bár hivatalosan nem számítottam betegnek, mégis rosszul éreztem magam, így kerestem egy magánorvost, akihez röpke egy hónap várakozás után be is jutottam. Egészen pontosan nem tudom megfogalmazni, mi volt a bajom vele, de vagy csillió vizsgálatot akart elvégeztetni jó pénzért. Voltam hidrogén kilégzési teszten fruktózzal és laktulózzal, de a gyomortükrözés elől már megfutamodtam. A hidrogén kilégzési teszt alapján a háziorvosom adott antibiotikumot, hogy a vékonybélben kórosan elszaporodott baktériumokat kiirtsa. Utána szorgalmasan szedtem probiotikumot, és tényleg javult valamennyit a helyzet, de azért korántsem volt még tökéletes. Még korábban bejelentkeztem egy belgyógyász szakorvoshoz, akit kifejezetten ajánlott orvos barátom. Hozzá állami rendelés keretein belül el tudtam jutni, de csak fél év múlva. Nála éreztem először, hogy végre egy szakorvos szeretné megoldani a problémámat, amit ráadásul ő is problémának tart. Viszont itt meg az volt a gond, hogy pár lehetséges szörnyű betegséget felvázolt, ami akár lehet a probléma okozója, és amit a szülés kiválthat. De az ezekre irányuló vizsgálatok nem szoptatás kompatibilisek, és pont amikor eljutottam hozzá, akkor aránylag jól voltam. Végül abban maradtunk, hogy keressem meg a szoptatás befejezése után.

A következő lépés egy endokrinológus felkeresése volt, merthogy a tüneteim utalhattak inzulin rezisztenciára is. Ő be is utalt egy cukorterheléses vizsgálatra, aminek az eredménye azt mutatta, hogy súlyos cukorbeteg vagyok. Ekkor villámgyorsan bejelentkeztem egy diabetológushoz, de hozzá is csak két hét múlvára kaptam időpontot. Így mivel nem akartam időt veszteni, közben találkoztam egy dietetikussal. Korábban is gondoltam dietetikusi konzultációra, de valamiért mégse szántam rá magam. Mindenesetre hozzá már a kért étkezési plusz tünetnaplóval mentem. Ő elmondta az általánosan elfogadott irányelveket a táplálkozásról cukorbetegség esetén, és a tüneteim alapján azt is, hogy szerinte fruktóz malabszorpcióm van. Ez azt jelenti, hogy nem szívódik fel a szerveztemben rendesen a fruktóz, így a vastagbélben erjedve okoz problémát. A fruktóz, másnéven gyümölcscukor természetes formában a gyümölcsökben található egyik egyszerű szénhidrát. Gyakran egy másik egyszerű szénhidráthoz, a glükózhoz kapcsolódik. Szénhidrátokról lesz majd még szó később, most vissza a sztorihoz. A dietetikus tanácsára elhagytam a gyümölcsöket, ami elég fájdalmasan érintett, de abszolút megérte, hiszen két év után először végre tünetmentessé váltam! Édességeket se ehettem, de azt amúgy se nagyon ettem korábban sem. A történet szempontjából irreleváns, de diabetológus személyében egy remek szakembert ismertem meg, aki partnernek tekinti a pácienseket, és egyből arra gyanakodott, hogy valamit elrontottak a laborban. Ez a gyanúja be is igazolódott, saját otthoni méréseim alapján egyértelműen kiderült, hogy nem vagyok cukorbeteg. Felajánlott még egy cukorterheléses tesztet az ő laborjukban, de ezzel már nem éltem.

Végre elmúltak a tüneteim, a gyerekem se volt már kisbaba, így egyre több időt szántam az olvasgatásra. Többek között számolgattam, hogy miben mennyi fruktóz van, és arról is olvastam, hogy elvileg mennyi fruktózt tud lebontani egy egészséges ember szervezete. Na de én mindig is imádtam a gyümölcsöket, és a korábbi életemben bizony ennek többszörösét fogyasztottam! Akkor hogy is van ez? Egyrészt számít a felszívódásban az is, hogy a gyümölcsökben a fruktóz mellett glükóz is van, de az én akkori fruktóz fogyasztásom még így is rengeteg volt. Itt jöttek képbe a bélbaktériumok és az egészséges mikrobióta, azaz a testünben élő mikroorganizmusok összessége. Élesen él bennem az a kép, amikor még korábban valamilyen vizsgálat után vettem cseresznyét, a kedvenc gyümölcsömet, de én csak pár szemet mertem belőle enni. Akkor megfogadtam magamnak, hogy egyszer majd eljön az idő, amikor újra kilószám ehetek cseresznyét.

Egyre többet olvastam a témában, egyre több magas rosttartalmú ételt fogyasztottam, mint például zöld leveleket vagy babot. Ez azért okozott némi problémát, a konkrét tünetek elképzelését most az olvasó képzeletére bízom. Viszont a rostfogyasztással kapcsolatban egyöntetűen mindenhol azt olvastam, hogy amikor már elszaporodnak a megfelelő rostot fogyasztó baktériumok, akkor megszűnnek a problémák is. Ez valóban így történt, bár nem volt egyszerű kivárni, szerintem a családomnak sem. Közben óhatatlanul egyre több vegán recepttel és a vegánságról szóló írással is találkoztam. Nem egyik napról a másikra, hanem inkább fokozatosan, de egy idő után már annyi tényekkel alátámasztott információ jutott el hozzám, hogy egyértelművé vált számomra, hogy a teljes értékű növényi étrend (téné) szolgálja a legjobban az egészségünket. Utólag azt is visszafejtettem, hogy a szüléskor amúgy szükségtelenül kapott antibiotikum kipusztította a bélflórámat, de amikor végre nagy nehezen sikerült visszaépíteni, akkor én is meggyógyultam.

Ahogy írtam a rövidebb részben, ekkor mi már családilag nagyon kevés húst fogyasztottunk, illetve én nem ettem tejterméket. Egyszer csak eldöntöttem, hogy teljesen elhagyom az állati eredetű termékeket, és ennyi volt. Mivel a többiek se sok ilyet ettek, ezt nem volt nehéz megoldanom, abból a heti egy adag húslevesből én egyszerűen nem ettem. Később podcastokban több történetet meghallgattam, ahol elmesélték, hogy amikor áttértek téné, vagy akár csak vegán étkezésre, akkor pár héten belül mennyire hirtelen megszűntek bizonyos egészségügyi problémáik, és sokkal energikusabbak lettek. Addigra én már meggyógyultam, és én semmi de semmi ilyet nem tapasztaltam! Jó, mivel egészséges voltam, tulajdonképpen nem is várhattam, hogy majd valami hű de nagy változás lesz, mégis ez volt a legnehezebb. Mi van, ha félreértettem az információkat, mi van, ha éppen most teszem tönkre magam? Gondolhatjátok, hogy nem segített a környezetem aggódása sem, és az online téren kívül kevés embert ismertem, aki szintén így táplálkozott. Mégis, egyre jobban meggyőzött, ahogy egyre mélyebben beleástam magam a témába, és tőlem függetlenül több barátom is pont ebben az időszakban váltott, ami szintén nagyon megerősítő volt.

Képzeljétek el, amikor egy év elmúltával visszatekintettem, akkor mégis rájöttem, hogy bizony volt két dolog, ami változott. Az egyik, hogy korábban, amikor náthás voltam, akkor csak és kizárólag orrcsepp segítségével tudtam elaludni. A váltás után pár hónap óta akkor is el tudok aludni orrcsepp nélkül, ha náthás vagyok. Ezt én egyértelműen a szervezetemben lévő gyulladásszint csökkenésének tudom be, ami teljesen egybevág azzal, hogy a téné étrend gyulladáscsökkentő hatású. A másik, hogy a menstruációs ciklusom a kezdetektől fogva 31-32 napos volt. Ez abszolút belefér a normális kategóriába, termékenységi gondjaim se voltak. Mégis, miután átálltam ténére, kicsit több időn belül, de beállt egy 28 napos ciklus. Persze lehet ez véletlen egybeesés, meg lehet, hogy a korom miatt történik. Ami viszont érdekes, hogy egyrészt többen hasonlót meséltek, másrészt amikor nem tartottam a ténét például karácsonykor, akkor újra hosszabb lett a ciklusom. Magyarázatot erre a jelenségre nem találtam, meg ahogy írtam lehet véletlen egybeesés is, de engem mindesetre izgat.

Később, a lányunk kapcsán konzultáltunk Juhász-Keglovits Klárával, az ország első életmódorvos képesítésű gyerekorvosával. Az egész család többé-kevésbé megvalósuló téné étkezésre váltásához ez adta meg a végső lökést, de ez már egy másik történet. Mindenesetre a Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvostani Egyesület tavaly év végi konferenciájára én is elmentem, és egyrészt nagyon izgalmas volt hallgatni az előadásokat, másrészt elég sok orvossal beszélgettem. A legemlékezetesebb beszélgetésem egy olyan orvossal volt, aki először vett részt ilyen témájú konferencián. Merengve mesélte, hogy ahogy végiggondolja, tulajdonképpen minden igaz, amit hallott. Az egyetlen, amit nem ért egyelőre, hogy a vegánok hogyan jutnak elég vashoz. (Zárójelben, más formában található meg a vas a növényekben, mint az állatokban. Ettől még hozzá lehet jutni elég vashoz, erről még írok majd.) Zseniális volt kívülről látni, ahogy egy szakember megéli azt, amit én laikusként átéltem. Remélem, ő egy lesz azok közül, akik el fognak indulni az életmódorvoslás irányában. Azt is remélem, hogy a blogommal én is hozzájárulok a szemléletformáláshoz, miközben minél több különböző irányból szeretném megközelíteni a témát.